Az Állomásépület története

A francia tőkeérdekeltségű Osztrák-Magyar Államvasút Társaság (ÁVT) által épített Budapest, később Nyugati pályaudvarnak nevezett állomásépület a francia reneszánsz elemeit és a kortárs francia pályaudvarépítészet gyakorlatát követi.
A tervezéssel a későbbi párizsi Eiffel Torony építésével híressé vált Gustave Eiffel párizsi irodáját bízták meg, melynek alapján az épület 1874-77 között épült meg.
A csarnok fesztávolsága 40m, eredetileg nyelvperonok közé helyezett, 2+3 vágányt fedett le, Polonceau-kötőkkel épült. Jellegzetes az állomástéri felőli üvegezett fal, a francia pályaudvarok architektúrájára jellemző ötszög formával. (wikipédia)

A pályaudvaron 1881-ben szerelték fel a magyar vasúton az első olyan biztosítóberendezést, amelynél a váltók a jelzőkkel függésbe hozhatók voltak. A berendezést a bécsi Siemens&Halske cég szállította és szerelte.

Az eredeti felvételi épület

Kis-Magyarország első vasútvonala, a Pest-Vác vonal 1846-ban nyílt meg, melynek Pest állomása nagyjából a mai Nyugati pályaudvar helyén állt. Amikor 1846-ban az első magyar vasútvonal megnyílt, az antik görög-római építészet formakincsét felelevenítő klasszicista építészeti stílus volt a mértékadó. Ennek jegyében építette Paul Eduard Sprenger császári mérnök a Magyar Középponti Vasúttársaság pesti állomásépületét 1846-ban. (forrás: Mezei István: A 150 éves magyar vasút 1846-1996)
Az első pesti pályaudvarnak nagyszabású vonatfogadó csarnoka volt, mely Polonceau-tartókkal épült. Az épületet a nagy átépítés előtt, 1860-as évek elején még bővítették is.

A pályaudvar felújítása
Budapest-Nyugati pályaudvar legutóbbi felújítása 1978-1988 között zajlott, mint nagyszabású műemlékvédelmi munka, melyre országos tervpályázatot írtak ki, a rekonstrukciót Sigrai Tibor (UVATERV) és Siraki Lóránt (MÁVTI) vezették.
 
A pályaudvar épülete műemléki védettség alatt áll.