Az égboltot leképező földi energia-rendszerünk legnagyobb léptékű elemét tekintve számos – az eddigieket is megerősítő – észrevételt tehetünk. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy vizsgálatainknak még csak az elején tartunk, azaz az alább következő megállapítások és különösen az ebből adódó következtetések számos ponton módosulhatnak.

Mielőtt eddig beazonosított csillagösvényeinket számba vennénk, kezdjük a talán legfontosabbal: az eddigi mérések arra utalnak, hogy egy nagyobb földrajzi egységet tekintve (az Urál-hegységtől Bretagne-ig és Svédországtól Kréta szigetéig történtek ellenőrző mérések, azaz nyugodtan beszélhetünk európai léptékről) a csillagösvények a Kárpát-medencében sűrűsödnek össze a Tejút-energiák helyi központját alkotva! Azaz a magyarság természetes élettere ebből a szempontból is a Nyilas minőséghez tartozik!

Úgy tűnik, a táj és a nép (és az ember) harmónikus együttműködésének alapvető feltétele ez az egyezés. Vagyis a külső és belső természet összhangja, ami egyben a hazaszeretet egyik mozgatója is.

Bárcsak mindenki megtalálná ezt az összhangot, ami maga is hármas léptékben bontakozik ki.

A nagyobb földrajzi (táji) egység szellemi rezgésébe illeszkedik az adott nép természetes életterének endémikus karaktere, amely a kisebb tájegységek különböző szellemi arculatát egyesíti egy magasabb megnyilvánulás irányába. A hierarchikus működés tehát itt és így is tetten érhető.
Most pedig következzenek az eddig beazonosított csillagösvények megtalálásuk sorrendjében, az útjukba eső, neveik vagy szakrális földrajzi jelentőségük alapján fontosabb települések, földrajzi helyek felsorolásával (ne feledjük: már az első vizsgálatok során is feltűnt, hogy az egy-egy ilyen vonulat mellett fellelhető földrajzi névanyag ismétlődést mutat!).

CSILLAGÖSVÉNY I.: Radna – Dombegyháza (Atilla temetési hagyománya!) – Szarvas (mellette a hajdani Fehéregyházával; Szarvas pedig a Kárpát-medence közepe! ) - Tápiószentmárton (Atilla-domb!) – Máriabesnyő – Vác (váci szarvascsoda színhelye!) – Garam-völgye

CSILLAGÖSVÉNY II.: Radna – Dombegyháza – Csaba - Mágor (Csolt-monostor!) – Szeghalom (Szent László!) – Kaba – Zelemér (Atilla-monda!) – Balmazújváros (Etellaka-puszta, melyhez Atilla birodalmi székhelyének mondai hagyománya kötődik!) – Tokaj – Gönc(zempléni Nagy-Kőrös-hegy)

CSILLAGÖSVÉNY III.: Baja – Kalocsa (érseki székhely!) – Dunapataj – Solt (Tétel-hegy!) – Dunavecse – Csepel-sziget – Piliscsaba – Esztergom (érseki székhely: mivel együtt „pulzál” Kalocsával, így érthetővé válik, hogy a koronázáskor miért helyettesíthette az esztergomi érseket - akadályoztatása esetén - kizárólagosan a kalocsai érsek!) – Garam-völgye Ha az első csillagösvényt úgy tekintjük, mint a „szarvasság” egyfajta megvalósulási útját és összevetjük ezt azzal az érzékelhető tendenciával, hogy a harmadik csillagösvény előszeretettel „vonzódik” az érseki székhelyekhez és e két csillagösvény metszési területe éppen ott található (Garam-völgye), ahol Szent István királyunkat felövezték, okkal adódhat a feltételezés, hogy ez a két energia-ösvény szerepet kaphatott az ősvallás nyugati kereszténységre történő „áthangolásában”.

CSILLAGÖSVÉNY IV.: Nagyvárad (Szent László temetkezési helye!) – Mágor (Csolt-monostor) – Szeghalom (Szent László) – Szarvas – Solt (Dunapataj) – Paks – Koppány –Somogyvár (Koppány hajdani székhelye, Szent László első temetkezési helye!)

CSILLAGÖSVÉNY V.: Villány – Solt (Dunapataj) – Monor –Tura - Hatvan – Pata – Mátraszentimre (Piszkés-tető) – Mátraszentlászló – Istenmezeje - Vaskapu

CSILLAGÖSVÉNY VI.: Budvár(Székelyudvarhely) – Deés(?) - Nagykároly – Nyírbátor – Máriapócs –Tokaj – Mád – Szendrő (Szalonna) – Jósvafő (Aggtelek)

CSILLAGÖSVÉNY VII.: Nagyszentmiklós (kincslelet!) - Csanád (hajdani Marosvár, Ajtony székhelye) – Királyhegyes – Székkutas – Árpádhalom – Szarvas – Kunhegyes – Tiszaderzs – Kisgyőr – Miskolc (Diósgyőr) – Edelény – Szendrő (Garadnapuszta) – Szár-hegy

A mérésekből eddig ennyire futotta. További hét ösvényt is megtaláltunk már, azonban ezek vonulata még nem végig tisztázott. Közülük hat a Börzsönyben találkozik, mely e hegység lokális energia-központ jellegét valószínűsíti.

A PILIS Talán egyetlen szent helyünkkel kapcsolatban sem merült fel annyi kérdés, ellentmondás, talány és épp ezért nem foglalkozott vele annyi kutató sem, mint épp a Pilissel.
A jelentőségét, szakralitását és rejtélyét taglaló irodalom ma már igen számottevő, ezért az alábbiakban a kérdés legfontosabb csomópontjait és az eddigi legfőbb kutatási eredményeket foglalnánk össze, kiegészítve ezeket saját méréseink eredményeivel.

A Pilisnek már az elnevezése is igen „beszédes”! Éppúgy ott bujkál e névben a PóLuS –jelleg, az ősi szerelemvallásunkra utaló PáRoS működés vagy a fejtető és a kenyér szélének(!) régi magyar PiLiS elnevezése, mint az itt található szent helyeket őrző és működtető PáLoSoké.

Ha pedig a történetiség vonalán indulunk e név nyomába, gyorsan a messzi ősmúltban találjuk magunkat. Több forrás szinte egybehangzóan arról tudósít, hogy e név a jászokhoz köthető. Még izgalmasabb azonban az, hogy miként?! A források szerint a jászok a jón nemzet egyik ága voltak, az ógörög megnevezés alapján pelazg fajták. A régi oklevelekben „jazig”, „jason” névalakban szerepelnek, míg az egyiptomiak „Palesta” néven említik őket, bizonyára Peles-Palos-Pilis királyukról!

A Palesztína (filiszteusok) név is tőlük eredeztethető. /A XIV.-XV.századi okleveleink az Aba nemzetséghez tartozókat hol jászoknak, hol kunoknak, hol pedig filiszteusoknak nevezik!/ A görög hagyományban Palos (testvérével Napossal) a Héraklésztől(=Magóg) származó Szkűtész(!) fia. E név másik változata lehet az ugyancsak a görög hagyományban előforduló Péleus király, Akhilleusz apja, kinek lakhelye a Pélion-hegység, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy az ókori görög világ Pilise, minthogy méréseink szerint valóban együtt pulzál a Pilissel!

A hegység előterében jelentős számú kurgán található és erről a területről került elő a Dimini- és Szeszkló-kultúra leletanyaga, amelyet Sir Gordon Childe a Kárpát-medencéből a Földközi-tenger irányába kisugárzó műveltség emlékének tart (Bodrogkeresztúri, Vatyai, Bükki kultúra), s melynek további állomása Trója! És ha már Trójánál tartunk (a trójai mondakör kiindulópontja egyébként épp Péleusz lakodalma!), idézzük meg Paris királyfit, akiről a hagyomány azt tartja, hogy Trója bukása után vesztes népével a Duna mellé vándorolt és itt egy várost alapított Sicambria néven. Itt laktak közel 4oo esztendeig, azután egy részük a Secuana (=Szajna) vidékére ment és ott alapított hazát. Sicambria, mint ismeretes, később Atilla városa!

A Pilisben található mai földrajzi nevek közül a Szikáros és a Szikárosi-rét mutat ebbe az irányba, míg a Szajna régi Secuana neve a székelyek felé! A jászok egy másik királya, akinek neve Jámon, Jámen vagy Jemen, illetve egyszerűbb névalakban Jám vagy Jón, Athén uralkodója lett és nagy birodalmat alapított.
A jón gyarmatosítás idején az egyik király Jászó-Jázon népének egy részével benyomult a Fekete-tenger terébe (Argonauták története!). Itt Szarma fejedelem egykori birodalmába kerültek, s a Szarma-ta (=Szarma-féle) melléknevet kapták.

Visszatérve a Pilis, mint szent hely kérdéséhez, kezdjük az e szempontból talán legfontosabb sajátosságával: mint ahogy a Kárpát-medence, úgy a Pilis is a világ kicsiben. Már legalábbis ami a világban megnyilvánuló vallásalakulatokat és a hozzájuk kötődő szent helyeket illeti, de hisz épp ezekről szóltunk eddig is. Persze ez csak akkor okozhat igazán meglepetést, ha nem tudjuk, hogy a világ működésének épp ez a szervesség az egyik legfontosabb sajátossága, amely a Kárpát-medence és a magyarság esetén különösen hangsúlyos jelentőségű (ne feledjük, itt a mag képviseletéről van szó!).

Born Gergely