Nápolyi és palermói katakombák

Nápolyban egész városnyi részek húzódnak a föld alatt. Napoli Sotteranea, azaz Földalatti Nápoly. Így hívják a város alatt húzódó barlangrendszert, melyet régi vízvezetékek, katakombák, alagutak alkotnak. Kialakulását elsősorban az érdekes talajszerkezetnek köszönheti, ugyanis a város a Vezúv vulkáni hamuja által létrehozott tufarétegekre épült, mely könnyen bányászható, de ugyanakkor ellenálló kőzet, így ideális építőanyag. A leghíresebb és látogatható nápolyi katakomba a San Gennaro földalatti ókeresztény temető. A város északi részén helyezkednek el, a Capodimonte domb lejtőjén a Madre di Buonconsiglio bazilika közelében. Az V. században ide temették a város védőszentjét a püspök Szent Januariust. A katakomba a XI. századig a nápolyi püspökök temetkezési helye volt.

A palermói kapucinus katakombák földalatti járataiban ma is megtekinthető több tucat mumifikálódott test. A katakombák - amilyenek nemcsak Máltán, Párizsban, Egyiptomban, Kijevben, hanem például Egerben és Pécsett is találhatók - valójában földalatti üregek, ahová a régi keresztények temetkeztek és az üldözések alkalmával, nemcsak az istentiszteleteiket tartották itt, hanem részben laktak is. Az első temető a tufa falba épült, ahol a holttesteket egyszerűen egymásra rakták. Amikor később exhumálták a tetemeket, meglepődtek, hogy azok épek maradtak. A szerzetesek azonnal használni kezdték ezt az újonnan felismert eljárást, amely során az elhunyt testét 8 hónapig a tufában szárították, majd ecettel lemosták, és felöltöztetve a katakomba négy folyosójának egyikébe helyezték.

A katakombák latinul (catacumbae), szűkebb értelemben ama, főképp Róma környékén levő földalatti üregek, ahova a régi keresztények temetkeztek és az üldözések alkalmával nemcsak az istentiszteleteket tartották, hanem részben laktak is. A kb. 54 katakomba-csoport mintegy 7 millió sírt tartalmaz. A katakombákat keresztények ásták s Marchi jezsuita 1841-ben kiadott munkájában megcáfolta azt az állítást, hogy a keresztények a pogányok homokbányáit alakították volna át temetőkké. Eredeti nevük coemeterium volt, vagy az illető terület (area) tulajdonosának neve után nevezték el. Ezek a földalatti üregek keresztül-kasul futó, 3-12 láb magas, szűk folyosókból állnak, amelyeknek oldalfalába egymás fölé 1-14 sorban a vágták vízszintesen a sírüregeket (loculi). A vértanúk számára félkör alakú üreget (arcosolium) vájtak, s ennek vizszintes lapjába helyezték a sírt.

Vannak a katakombákban freskóképek, amelyek hasonlítanak a pompéji festményekhez s a II. sz.-ból származnak. Az ott talált kőfeliratok egész folyosókat töltenek be a lateráni múzeumban. Az első sírtábla Rossi szerint a keresztény időszámítás 71-ik évéből származik. A sírüregekben találtak továbbá számtalan, a vértanúságra vonatkozó vas kínzóeszközt, véredényt és üveget. Konstantin idejéig a keresztények élete nagyrészt a föld alatt folyt le. Azontúl a vértanuk sírjai vallásos kegyeletnek lettek tárgyaivá. A barbárok a sírokat kirabolták, míg másokat a kegyelet a rabló gótok előtt befalazott, így feledésbe merültek. Miután 1587-ben homokásó munkások a Priscilla katakombába leszakadtak, Bosio régész kutatni kezdte a földalatti üregeket s azóta számos tudós irta le a földalatti Rómát. A legnevezetesebbek: a Coemeterium Calixti, a szent Sebestyén-féle, a Domitilla, a Priscilla katakomba és mások. Jelenleg a katakombák többségükben üresek, miután a pápák az azokban talált csontokat főképpen Szent Péter templomának kriptájában helyezték el.

Különböző sírfajták

A loculinak nevezett fülkéken kívül a síroknak több formája volt a katakombákban: ilyen az arcosolium, a sarcophagus, a cubiculum és a crypt.

Az arcosolium a harmadik és negyedik században használatos sír, egy fülkénél nagyobb, boltozatos helyiség. Gyakran egész családok temetkeztek ide.

A sarcophagus egy kő vagy márványkoporsó, ami rendszerint kegyeleti tárgyat vagy szent szöveget is tartalmazott.

A cubicula /jelentése „hálószobák”/, mint a nevük is mutatja, több fülkéből álló sír, családi temetkezésekre. Ennek a fajta sírnak a használata nemcsak a gazdag családok privilégiuma volt. A cubiculákat és az arcosoliumokat falra festett képek díszítették, amelyek bibliai jeleneteket ábrázoltak, a keresztségből vették témájukat, vagy az eucharisztiából, esetleg a feltámadást jelenítették meg, Jónás történetén keresztül.

A crypt egy nagyobb szoba, és Damasius pápa idejében volt használatos. Sok mártírnak a sírja alakult át crypttá, ami tulajdonképpen földalatti templom volt, falfestéssel, mozaikkal vagy más dekorációval.

Szimbólumok

A korai keresztények barátságtalan, pogány környezetben éltek, ahol a többségi társadalom gyanakodva, sokszor ellenségesen tekintett rájuk. Az első keresztényüldözésre Néró uralkodása alatt került sor, az „idegen és gyanús babona“ ellen/kr. u. 64/. A keresztényekkel szemben általános volt a bizalmatlanság, és a legrosszabb bűncselekményekkel őket vádolták. Ezért aztán üldözték őket, börtönre, számkivetésre vagy halálra ítéltek közülük sokakat. Nem gyakorolhatták nyíltan a hitüket, ezért aztán szimbólumokat használtak, amelyek a pogányoknak nem mondtak semmit, és a katakombákat is ezzel díszítették, a falra festették azokat, vagy pedig vésték, és a sírköveket is ezekkel pecsételték le. Idővel a keresztény hitvallás kedvenc kifejezőjévé váltak a szimbólumok, mint a „jó pásztor“, az „Orante“ , valamint Krisztus monogramjának és a halnak együttes ábrázolása.

A jó pásztor, egy bárány Krisztus attribútumaival és szentlélekkel, amely a bárányt óvja. Ez a szimbólum gyakran szerepel falra festve, vagy domborművű változata szarkofágokon.

Az orante, imádkozó alak, aki az ég felé tárja karjait, ezzel szimbolizálva az Istennel való egyesülés misztikumát.

Krisztus monogramjának ábrázolása, amely a görög ábécé X/chi/ és P/ro/ betűkből állt. Mikor ez a monogram volt látható egy sírkövön, az azt jelentette, hogy oda egy keresztény van eltemetve. A hal, amely a görögben IXTHYS, és a betűkből a Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó szöveg kezdőbetűi olvashatók ki. A hal széles körben elterjedt keresztény szimbólum, összefoglalása a keresztény hitnek.

Néhány egyéb szimbólum: a galamb, az alfa és az omega, a vasmacska a főnixmadár stb.

A galamb, a csőrében olajfa ággal a szentlélek szimbóluma, és az isteni békéé.

Az alfa és az omega, a görög ábécé első és utolsó betűje, amely Krisztust jelképezi, aki minden dolgok kezdete és vége.

A vasmacska, a megváltás jelképe, a léleké, amelyik az örökkévalóság révébe ér.

A főnixmadár, az arabok mitikus madara, aki elég, de a hamuból feltámad, és ezért a feltámadás szimbóluma

Híres katakombák

• Nápoly,

• Siracusa,

• Málta szigetén,

• Kom al Sukkfa (Alexandria, Egyiptom)

• Palermo, (kapucinus katakombák)

• Párizs,

• Róma,

• Sacromonte (Granada, Spanyolország),

• Lima, Peru,

• Anatóolia (Törökország),

• Susa (Észak-Afrika),

• Trier (Németország;

• Kijev (Ukrajna.