Mi a közös Freddie Mercuryban, Chaplinben és Dosztojevszkijben? Mindhárman otthon érezték magukat a Svájci Riviérán.

Jó ízlésük volt, nem vitás. A Lac Léman, vagy ahogy mi jobban ismerjük, a Genfi-tó környéke, azaz a francia Svájc valóban egyike a legszebb helyeknek Európában. Havas hegycsúcsok, napfényben fürdő szőlőültetvények, sötétkék mély tavak, kristálytiszta levegő.

Hozzá béke, nyugalom és jólét. Ráadásul már többszáz éve. Gazdagságához a helyiek szorgalmán túl azok a protestáns menekültek is hozzájárultak, akik Európa minden részéből özönlöttek Genfbe, a protestáns Rómába, még a XVI. században.

Sisi utolsó hajója

A Svájci Riviéra azóta is tehetős polgárok, kékvérűek és művészek találkozóhelye. A XIX. században az orosz arisztokrácia köreiben is népszerű volt. Genfi jelenlétükre egy gyönyörű ortodox templom emlékeztet, amelyet Anna Fjodorovna nagyhercegnő építtetett. Aranyozott hagymakupoláival különleges látványt nyújt az elegáns Les Tranchées lakónegyedben.

Erzsébet királyné, Ferenc József hitvese is szeretett Montreux környékén pihenni, állítólag jót tett neki a lágy, délies klíma. Ki gondolta volna, hogy a végzet is itt vár rá? Sisi udvarhölgyével 1898. szeptember 10-én a genfi rakparton sétahajóra várakozott. Itt szúrta szíven egy olasz anarchista. A királyné még föllépett a hajóra, azután összeesett. A Beau Rivage szállodában, ahonnan utolsó útjára indult, csupán egy kis vitrin emlékeztet az eseményre: benne egy pár kesztyű, néhány személyes holmi. A rakparton nemrégiben szobrot állítottak a szomorú sorsú asszonynak.

Afrikai szépségek a tóparton

Kíváncsi voltam, vajon mennyiben más e franciák lakta vidék Svájc német kantonjaihoz képest. Már a vonaton feltűnt, hogy Fribourgig németül mondják be először az állomást, onnan már franciául. Persze mindig mindkét nyelven elhangzik. Az utcai plakátok felirata hasonlóképpen változik. De korántsem beszélik egyformán jól a két nyelvet. A franciák nem is szeretnek németül megszólalni, habár az iskolában minden gyerek számára kötelező mindkét nyelv.

Genf belvárosában, de Veveyben is feltűnően sok a színesbőrű járókelő, a fekete szépségek gyönyörű tarka afrikai népviseletben korzóznak a tóparton. Idegenvezetőm meséli, több mint nyolcvanezren ingáznak naponta Franciaországból, és főként a szállodaiparban dolgoznak.

A genfi városi parkban piknikező családok pedig pont úgy szemetelnek, mint bárhol másutt - mondjuk nálunk. Azt a kínos tisztaságot, rendet, amit Zürichben láttam, itt nem tapasztalom. Az óváros egyértelműen franciás hangulatú, párizsias, kovácsoltvas-erkélyes házakkal, a járdákon-tereken kávéházakkal, még a szagok-illatok is franciásak.

Szuperluxus, 150 éve

Egyetlen éjszakára bekukkanthatok a gazdagok fényes kulisszái mögé is: a lausanne-i Hotel Angleterre-ben kapok szobát. Nem akárki lakott itt előttem: maga Lord Byron, aki 1816 júniusában ezen a helyen írta a Chilloni fogoly című művét.

A szálloda kifinomult és gyönyörű, de a szuper luxus egy házzal odébb "lakik", a 150 éves Beau Rivage Palace-ban. Húsz frank (3500 Ft) ellenében használhatom a spa részleg (egyes) szolgáltatásait, amit persze nem hagyok ki. A Cinq Mondes Svájc legelegánsabb szállodai fürdőkomplexuma, megalkotója, Jean-Louis Poiroux tíz éven át utazgatott fel s alá a világban, hogy a legjobb kezeléseket és masszázstípusokat megtalálja.

Ajurvédikus és balinéz masszázs, japán aroma és virágfürdő, színes hammam, tao arckezelés és még számtalan különlegesség várja a vendégeket. Filozófiájuk szigorú, semmilyen állati eredetű készítményt, színezőanyagot vagy ásványi olajat nem használnak. Én csak úsztam egyet a tóra és hegyekre néző medencében, s már ettől boldog voltam...