A Duna vonalát követő 2-es és 2/a országút Vác után északnak fordul, eltávolodik a folyótól és Pest megyét elhagyva az Észak-Magyarországi régió legnyugatibb megyéjébe, Nógrádba érkezik. Akár a nyugat-nógrádi, Börzsöny közeli tájon kalandozunk, akár északabbra az Ipoly-völgye és a régi megyeszékhely, Balassagyarmat felé fordítjuk "szekerünk rúdját" (vagy gépkocsink kormánykerekét), mindenhol szembetalálkozhatunk a múlt emlékeivel. Azok sem járnak rosszul, akiket inkább a természeti értékek, vagy éppen a geológiai különlegességek érdekelnek. Egy biztos, bármerre is kanyarodjunk a "jó palócok" földjén, irodalmunk két óriásának: Mikszáth Kálmánnak és Madách Imrének szelleme kíséri utunkat.

Mikszáthot nemcsak születése és gyerekkora kapcsolta a Palócföldhöz, de induló "hivatali karrierje" és házassága is. Az öregedő író Horpácson keresett magának nyugalmat, és amíg a fia által tervezett háza nem készült el, a szomszédban, Szontágh Pál kúriájában lakott. 1906-ban költözött át a sajátjába, de csupán 4 évig élvezhette. Az épületben ma emlékmúzeumát találjuk, kertjében az író és felesége, Mauks Ilona szobrával. A faluból Gyarmat felé két jellegzetes, népviseletéről híres palóc településen, Patakon és Dejtáron visz keresztül utunk. Már messziről jelzi nekünk az irányt a dombon álló pataki katolikus templom. A Derék-patakot átívelő barokk kőhídhoz közeledve, egy kis kápolna tűnik fel, benne - a hidat őrző - Nepomuki Szent János szobrával. Néhány kilométer megtétele után a dejtári főutcán minden látnivalót "begyűjthetünk". Először a plébániatemplom kedvéért álljunk meg, és ne feledjük el megcsodálni a mellette álló Szent Flórián-emlékművet sem. Kicsit tovább a nemrég felavatott tájházban ízelítőt kaphatunk a palócság "szürke", munkás hétköznapjaiból, de megismerhetjük az asszonyok színes viseletét is.

A palóc "fővárost", a "Legbátrabb város" címet méltán viselő Balassagyarmatot a ma már hozzá tartozó Ipolyszögnél érjük el. Ha a műemlékek után kiéheztünk egy kis természetre, akkor hamarosan lekanyarodhatunk a védett Nyírjes felé. A városban a látnivalók zöme a Köztársaság téren és környékén fogadja a látogatót. Itt áll a régi megyeháza, ahol Mikszáth is hivatalnokoskodott, mellette található a szintén egykori hivatalnok, Madách Imre szobra. A tér egyik oldalát betöltő épülettömb mögött a ma is használatos börtön különleges formájú épülete látszik. Kicsit odébb a katolikus templom sárgállik, mögötte pedig - kissé távolabb - a Szerb utcában álló kis szerb templom - ma galéria tűnik fel. A főutca másik oldalán kiágazó Kossuth utcán lesétálhatunk az evangélikus templomhoz. A Köztársaság térről ellenkező irányba indulva a Palóc ligethez jutunk, ahol hosszabban is időzhetünk a Palóc Múzeum kiállításain és megnézhetjük a parkban álló palóc házat. Felfedező utunkat folytassuk a várostól délre eső területen. Valamikor Szűgy is megyeközpont volt, igaz erre már csak kevés emlék emlékeztet. A Benicky család kúriája és sírkápolnája, valamint a Simonyi-kastély és arborétumszerű parkja tanúskodik az egykori birtokosok életviteléről. Az egyszerűbb emberek életét a falumúzeumban lehet megismerni.

A falut elhagyva, néhány kilométer megtétele után egy útelágazáson juthatunk el Csesztvére, ahol a Madách-kúriában berendezett múzeumban emlékezhetünk az Ember tragédiája írójára. Madách Imre szobrát a kúria parkjában állították fel, míg a "nagy pártfogó", Arany János emléktábláját az épület falán találjuk. Az irodalmi és néprajzi túrát "Mikszátéknál" fejezhetjük be, Mohorán. Az após, Mauks Mátyás kúriájában emlékházat rendeztek be az írónak és feleségének, igaz, van itt bábművészeti kiállítás is. A ház előtt ma ott áll Mikszáth kedves fája, egy öreg vadgesztenye. Az evangélikus templomban házasodtak össze Mikszáthék - másodszor is. A faluban töltötte gyermekkorát a XX. század egyik neves művésze, Tolnay Klári. Életének evvel a szakaszával és későbbi pályafutásával - búcsúzóul - emlékházában ismerkedhetünk meg.