A River Ride idén tört be a fővárosi idegenforgalmi piacra. A dolog lényege, hogy felszállsz a városnéző buszra, mentek simán, mint egy normál városnézésen, és akkor egyszer csak... hát, a busz, az belehajt a Dunába. Kétéltű ugyanis. Rose élménybeszámol.

Az európai kontinensen elsőként Budapesten indítottak ilyen turisztikai szolgáltatást. Hasonló van például odaát, Londonban: online módon frissiben felfedezett kedvencem, a London Duck Tours mondjuk nem busszal, hanem a partraszállásnál is használt kétéltű katonai járgánnyal nyomul, egy DUKWS nevezetűvel. De az is sárga.

A budapesti sárgaság indulása a Roosevelt térről történik, először egy tisztességes kör a pesti oldalon, Andrássy úttal meg Hősök terével, aztán irány Angyalföld meg a folyó. Lehajtó ugyanis csak egy helyen van, a Margit híd és az Árpád híd között.

A dunai hajózás, pardon, vízibuszozás innét indul tehát, a Margitsziget mellől, áthalad a Margit híd alatt, a Lánchíd alatt, és valahol az Erzsébet híd előtt fordul vissza. A szárazföldön ezután már csak a rakparton halad végig a busz, vissza a Roosevelt térre.

Hogy mindezt a külföldi turistáknak szánták elsősorban, az elég egyértelmű. A kétéltű buszozás nem olcsó mulatság, nyilvánvalóan (ugyanakkor nem is megfizethetetlen, nem kerül nagyságrendekkel többe, mint a hagyományos turistabuszos városnézés): az alapár 7500 forint és kétórás programot tartalmaz. 6 éves korig ingyenes, 6-14 évesig ötezret kérnek. Apró szépséghiba a belföldi turisták számára, hogy az élő idegenvezetést németül és angolul tartják. Szerveznek magyar nyelvű túrákat is, vasárnaponként délután 5 órai indulással. Igaz, ez csak egyórás program, viszont 4500-ba kerül egységesen. A vízi út ebben az esetben csak a Margit hídig tart és vissza, és utána indul a pesti kör.

Hazánk fiainak még azért lehet érdekes e lehetőség, mert céges rendezvényekre is alkalmas. Jómagam például úgy kerültem a minap a kétéltűre, hogy ezen tartották a South Park következő évadjának a sajtótájékoztatóját – Cartman-féle idegenvezetéssel(!) –, tehát a busz kihasználási lehetőségeinek csak a pr managerek fantáziája szab határt.

Maga a csobbanás nem para, nem kell kapaszkodni vagy mentőmellényt felvenni, de azért elöl ülve elég durva a látvány. A vízen lét meg egészen hasonló már, mint ha egy hajón volnánk, csak az ablak van a megszokottnál kissé közelebb a hullámokhoz, és lassabban is haladunk, mint általában a sétahajók.

Azt nem szeretik, ha a népek esznek a buszon, mert két indulás között vajmi kevés idő van takarítani, induláskor erre nyomatékosan fel is hívják a figyelmünket. A vízen sikló turistabusz mindenesetre kívülről is érdekes látványt nyújt: egy rendezvényhajó mellett elhaladva azt vesszük észre, hogy míg odabent egy kosztümös hölgy tart nagy komolyan prezentációt, az őt hallgató öltönyösök mind egy szálig minket bámulnak. Ahogy a partról mobillal fotózóknak, nekik is kedélyesen integetünk.

Még mindig nem ez a legnagyobb baromság ebben az országban.

Fotók: Red Lemon, River Ride