Irán? Csupa aggasztó hír, csupa "Lányom nélkül soha" féle borzalmak. Mindezek ellenére mi tuduk, hogy ide el kell menni és azt is tudtuk, hogy az amerikai propagandának nem kell bedőlni, de amit kaptunk az mindent felül múlt. Ha nem tudnánk 1-2 dolgot, akkor olyan a feeling, mintha a béke szigetére érkeztünk volna és ez nem túlzás!!! Okosok azt mondják, hogy áprilisban érdemes utazni, ekkor már túl van az ország a március végi nagy ünnepeken, mindenütt minden virágban és még a hőmérséklet is elviselhető. Vízumot a budaesti követségen lehet beszerezni, kb. 15 000-et kóstál és kéthét alatt megvan. Bár a honlap szerint mindenféle igazolásokat kérnek, gyakorlatban csak az útlvelünk másolata kellett + befizettük a díjat.... Boldog vízum tulajdonosként, kissé tartva az iráni "állapotok"-tól az első állomás szállását lefoglaltuk, ki tudja mi vár ránk.... Nos. Elég jó csatlakozásokkal a Gulf Air-rel Bahreinen keresztül Shirázba érkeztünk (így kikerülhető az, hogy belföldön is kelljen repülni a megbízhatónak kevésbé mondható iráni légitársasággal...) Az érkezéskor még megilletődött voltam és tátott szájjal bámultam a csadoros, rangjelzéses útlevélkezelőnőket, de hamarosan elkezdődött a 11 napon át tartó móka. Pénzt szerettünk volna váltani, ami (miért is lenne??) nem volt már nyitva este 11 körül, így a büféshez irányítottak, ahol eg ötéves forma kissrác szemrebbenés nélkül közölte, hogy nála válthatunk. Rögtön tudtam, hogy ez egy fazon ország és nem is tévedtem.

Szálloda OK, reggeli is OK, irány Shiráz. Minden utikönyvek instrukciói alapján beöltözünk, de az utcán rögtön szembesülünk vele, hogy a helyiek kevésbé veszik komolyan az öltözködési szabályokat. A fitalabb srácok mind szűk farmerben, izompólóban, nagcsatos övben nyomják. A lányok sem hordanak csadort (ezt az egyébként köpönyegszerű minden öltözék fölött összefogott ruhadarabot), helyette, farmer, sportcipő, szűk (alakot lehetőleg jól kiadó kabátka) és a fejen éppen, majdnem lecsúszik módon rögzített kendő, ami alól jól kilátszik a haj... szóval kapkodtuk a fejünket, de mi azért nyakik beöltöztünk. Shiráz tele szebbnél szebb mecsetekkel, kertekkel és egy köpésre tőle Persepolis az ókori csoda. Nagy kertézegetésünk közepette leszólított bennünket Martina a cseh hölgy, hogy csatlakoznánk-e hozzájuk persepolisilag, mert akkor mindenkinek olcsóbb a taxi. Lőn. Kora hajnalban (9 óra) indulunk a Shiráztól kb. 100 km.-re lévő..

Ha igazán komoly bulit akartok, válasszátok Iránt. A csajozásról és a hajnalig tartó mulatozásról jobb ha letesztek, cserébe viszont valószerűtlen vendégszeretetet és kulturális tobzódást kaptok. (Egy személyes megjegyzés, ha a feketeszemű, kékes-fekete hajú nőktől végetek van, menjetek inkább izlandra, mert ép ésszel nem fogjátok megúszni.)
Az országról röviden: olcsó közlekedés, olcsó kaja, olcsó szállás, jó közbiztonság. Az interenet lassú, nemzetközi telefonhívásra van, hogy egy órát kell várni, a pénzváltás sem gördülékeny, ha legálisan csináljátok.

Városokban érdemes stoppolni, fillérekért elvisznek a célod felé tartók, nagyjából abban a rendszerben, ahogy a 80-90-es években Romániában. A városok között én a Seyfo Safar Iran busztársaságot ajánlom, alig drágább a többinél, de légkondis, modern buszokkal dolgoznak, ami nem mindegy, ha 15-20 órás útra vállalkozol. A szállást "moszáferküné" tábla alatt keressétek, ezek a létesítmények a legolcsóbbak. Igaz, a szó általában csak perzsául van kiírva, szóval ha spórolni akarsz, tanuld meg az írásképét.
Teheránban gyakran szmog van, ezzel számoljanak az arra érzékenyek. A városban számtalan látnivaló van, én kiemelném a nemzeti múzeumot, ahol a mi nagy becsben tartott töredékes aranyszarvasunk pontos másából nagyjából százat láthatsz egyetlen vitrinben. Nem vagyok egy szittya, de elgondolkodtatott a dolog. Aztán ott van a Lalé park, rengeteg palota és mecset, a bazár és persze a híres falfestmények(pl.:down with the usa). Ha ajánlhatom, a Khomeini tér közelében szálljatok meg, olcsó, biztonságos vidék, a bazár és a fontosabb látnivalók közelében.

Iszfahánról remélem elég, ha egy perzsa közmondást idézek: eszfahán, naszf-é dzsahán, azaz Iszfahán a világ fele. Valódi ékszerdoboz, az utazás egyik csúcspontja. Az élményt kicsit rontja, hogy a város folyója gyakorlatilag teljesen kiapadt, tehát a híres hidak ma kiszáradt medrek felett futnak. Azért érdemes a parton mászkálni, estefelé itt gyűlnek össze a fiatalok, és igen sajátos módon próbálnak megismerkedni a másik nem képviselőivel. A városban jelentős zoroasztriánus közösség él, szívesen beszélgetnek és megmutatják a templomukat is. Ha jól emlékszem egy itteni örmény templom mellett látható a világ egyik legnagyobb, örmény népírtásról szóló állandó kiállítása is.
Shiraz: ááá, mit mondjak? Háfez és Szádi síremlékét őrzi a város, ha valami igazán perzsa, na Shiraz, az. Nem mellékesen, innen tudod felkeresni Perszepoliszt is.

Yazd: a zoroasztriánusok (tűzimádók)fellegvára, az egyik templomban 1100 (!) éve ég a tűz, anélkül, hogy kialudt volna. A közösség egy tagjának csak az a dolga, hogy azt őrizze. A városban rengeteg mecset van, ahogy Iránban mindenhol, ezek többsége szabadon látogatható.
Kermán: kelet-irán egyik legjobb városa, sajnos a 2003-as földrengés jelentős károkat okozott benne. nem tudom, hogy a perzsa fürdő és a fedett bazár milyen állapotban van.
Bandar-Abbász: kikötő a persza-öböl partján, elég lehangoló, de az azúrkék tengerért megéri leugrani.
Bam: Kermántól keletre csak az elszántak menjenek, gyakoriak az emberrablások, a fegyveres összetűzések. Ha mégis vállalkoztok a dologra, egy agyagból, épült romvárost találtok. Leírhatatlanul szép, nekem Hajnóczy ugrott be, a Halál kilovagol perzsiából című munkában kísértetiesen hasonló települést ír le.

Mashad: ha Iránba mész, ígyis-úgyis kapcsolatba kerülsz a siíta iszlámmal. Ha úgy érzed nem elég, menj el Mashad-ba, az egyik legszentebb siíta zarándokhelyre, garantáltan maradandó élményben lesz részed.

Ghazvin: Teherántól észak-nyugatra található ex-főváros. Ha tehetitek..
Ami kimaradt: az elvetemültek agyán valószínűleg átszalad egy afgán vagy paki túra lehetősége. Mindekettő megoldható, de ha nem muszáj egyedül ne eröltessétek.
Iránban számtalan afgán menekült él, gyakran somfordálnak haza, érdemes hozzájuk csapódni, a határátlépés így nem feltétlenül legális ugyan, de garantáltan nagy kaland.
Pakisztán egyszerűbb, de a beludzs területek fokozott óvatosságot követelnek.